.

Csillagos ég Kedvencem vagy te, csillagos ég, figyellek forró nyári estén. Fut a tejút kacsázik útja, mint ezüst kígyó csúszik rajta. Oly csodás távoli messzeség, ezernyi titkot csendben mesél. Tengernyi csillag, e föld egén, s közötte a szemed, mely kék! Körös lenn fodrozik medrében, hold sugár játszik a tükrében. Zöld fa hídról órákig nézem, amint csillag táncol a vízben. Árnyas fák ölelik oldalát, dallamot suttognak partján. Halkan surranó Szellő szava, a neved mondja est-hajnalban. Nagy Erzsébet Szarvas /lizbet01/

...

!

.

Már üres, nincs gondolat, hideg fagyos pillanat. Frázis, közhelyek hada, siklik a fehér hóban. Múlt jelen egy pillanat, A jövő mond, mit hozhat? Kialszik gyertya lángja, rád mered hamvadó csonkja. Nagy Erzsébet Szarvas /lizbet016

   (Gazdag Erzsi)  Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap.

  "...Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold vizébe nézek s kendőm beléje mártom, ezüstben elmerítem, szívemre ráterítem, borogatom, - ne fájjon." Várnai Zseni