.

   

Temet a tél Szigeti Lajos

Vízesés-mozgólépcső torlódó jégtábláival beáll a nagy idő-folyam. Jégcsap a hőmérő hízott higanyszála, köröm alá szálka szúr – a fagy, fémtárgyak dérrozsdás villamossága halálfejes feszültség alatt. Hol a természet növésben megáll, a fák puskatus ágakra szuronyt szegezve, zárt alakzatban köd ellen vonulnak. Jön bundás téli álom: fagyhalál, léket vágva e város bordás flaszterén, a hajléktalan csatornába bújna, rétegesen öltözteti az ég – újságpapír, havazó ívlámpák temetik hajnalig – Emberek jönnek párakoszorúkkal, szájukon szalagírás: „szép” halál

     

 

  

Újévi köszöntő
(Weöres Sándor)
Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

Alekszandr Puskin Az élet szekerén Az élet szekerén Megrakják néha roskadásig, de a kocsi vígan repül: a vén Idő ül a bakon és hajt, hajt istentelenül. Reggel beszállunk, nyaktörésre készen, szívünk csakúgy röpít; félre lustaság, óvatosság: „Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!” Délre alábbhagy a buzgóság, a vad iram félholtra ráz; nézzük a lejtőt, omladékot: „Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!” Estére végre megnyugodna az összezötykölt társaság, s próbál a vackán elaludni. . . De a kocsis csak hajt tovább. Szabó Lőrinc fordítása