.

Ünnepi sétám
**************
Hó ruháját felvette a vidék,
csillog-villog a lámpa fényénél.
Köd úszik bújócskázik a hold,
szél fut, összehúzom a kabátom.

Kopasz fák Ágai kuszán állnak,
fehér sugarak az éjszakában.
Hó takaró öleli vastagon,
nyakamba hull, s belepi arcom.

Hófödte szent karácsony ünnepén,
egyedül vagyok, üres a vidék.
Ablakok mögött emberek ülnek,
melegben ők élvezik a telet.

Föld takaróján csendben lépkedek,
e látvány, oly pompás a sötétben.
Kutyám elkísér didereg szegény,
két karommal melegítem testet.

Hálásan Aprócska szeme csillog,
hozzám simul érzi, hogy szeretem.
Nézzük együtt az Isteni művet,
általa díszített természetet.
Nagy Erzsébet,
/ lizbet01 /