Az Urat áldom
***************
Tavasz, oly fenséges az illatod,
a szívem kapuját én kitárom.
Hogy jöjj be illat az Urat áldom,
a halála kereszten lett áldott.

Áldott, Ő szerette, e világot,
békét küldött, de az ember gyarló.
Feledte, pedig életet adott,
s kereszten a vére csak csorog.

Tavasz, oly fenséges az illatod,
hisz Jézus lelkét ma felém hozod.
Tisztán, mint a bárányfelhő fodra,
mert felszállt Ő a kéklő égboltra.

Nagy Erzsébet
/lizbet01/

 

Farsang után pontosan hét hétre
Mikor Krisztus Urunk feltámadott,
Díszruhában megyek szent misére,
A Mindenhatónak hálát mondok.
Másnap, hétfőn korán reggel kelek,
Újra felveszem a díszruhámat,
A zsebembe szagosvizet teszek,
Meglátogatom kedves babámat.
Bekopogok, kis versikét mondok,
Kölnivízzel bőven meglocsolom,
Hogy az arcán ne legyenek gondok,
Üde bája soha ne hervadjon.
Asztalhoz hív, rajta sonkát látok;
Kolbászt, tojást, márkás üvegeket.
Borral teli pohárral kívánok
Kellemes Húsvéti Ünnepeket.

Sok szeretettel:
Juhász László

Balassagyarmat, 2010. március 30.

Csilingel a gyöngyvirág
(Zelk Zoltán: )

Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.

Tavaszi kép
************
Bimbók rügyek, s ébredő fák,
felvillan még néhány hóvirág.
Zajos gyermekek futnak tovább,
velük van tavaszi napsugár.

Leng a hinta, s száll a kacaj,
vídámak a meggypiros ajkak.
Nem üres már játszótér padja,
zsibongó lurkók ülnek rajta.

Amott gurul a pöttyös labda,
farkát csóválja foltos kutya.
Labda útját büszkén elállja,
gazdáját türelemmel várja.

Jő az est nap tér nyugovóra,
megáll a hinta csendes a pad.
Virágba öltözött játszótér,
a nap holnap újra visszatér!

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

•  

 

Húsvéti geg Csörög az óra, hajnal négyet mutat, nyakamba kapom a nagyvárosi utat. Egész évben erről szólt szinte minden álmom, vicces lesz a mai nap, most már alig várom... Jobb kezemben szifon, elég nyirkos, hideg, bal szememben enyhén rángat már az ideg. Amit tenni fogok, előre már bánom, véletlenszerűen kopogok egy házon. Ajtó nyílik s a háttérben kómás női arcok, magamban már lejátszottam minden nap e harcot. Vers nélkül locsolni sohasem volt szabad s elhagyták számat ilyesfajta szavak: "Zöld erdőbe száguldozni traktorral járok, messze elkerülnek a jól szituált lányok. Szifonom jéghideg csapvízzel tele, tízezressel fizess vagy meglocsollak vele!" Kérdő arccal figyelnek, de nem túl sokat várok, lezárt palackomon jó néhányat rázok. Megnő a nyomás, visszaélek vele, spriccelem az elsőt, eltorzul a feje. Rekedtes hang szól távolról, felkapom a fejem, bikanyakú fitnessguru áll szemben velem. Elszégyellem magam, arcom enyhén veres, tekintetem kapkodva kijáratot keres. Addig ver, míg bírja szusszal s már azon gondolkozom, rendőrt hívok azonnal, ha most nem üt agyon. Fekvés közben ránézek törött karórámra, elnéztem a dátumot, nem Húsvét van máma`.

Tavasz hivogató
******************

Forog-mozog a levegő.
Talán a tavaszi szellő?
Itt kering már a tekergő,
benne vagy, mint apró felhő!

Hol ezüst, van hogy fekete,
habos-fodros futó sziget.
De, itt vagy!-szúrós lehelet
az utad, mely ide vezet.

Fákon rügy fakad nyomában,
virág erdőn üde álom.
Fodros felhő, te kószáló,
hozd a tavaszt reá várok!

Súgom, s tudom hallgatod.
Égi tünemény adj napot!
Zúgó szél édes dallamot,
tavaszt hozzál vérző alkony!

Forog-mozog a levegő,
siklik, tovaszáll és nevet.
Árnyék követ, oly esendő,
hangjával űzi a telet.

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/

Reviczky Gyula:
Húsvét

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen