Solymosi Klára A tükör

A tükör ...
minden nap ott vagy előtte
ha fiatal, ha idősebb vagy
hol a hajad simítod,
hol a ruhád igazítod...
de nézed magad
A tükör...
ha beszélni tudna
mennyi mindent elmondana
mennyi szépet látott
mennyi vonzót
mennyi kedves mosolyt
A tükör...
ha mondaná
azt is elkotyogná
mikor vagy morcos
mikor bozontos
mikor koszos a ruhád vagy
mikor rongyos
A tükör...
azonban hallgat
csak mutat téged
csak mutat engem
csak azt mutatja amit elé tesznek
De a tükör másra is jó
arra is hogy észre vedd
a szemed
és lásd mit mond
mi a felelet
arra ha vidám vagy
vagy épp szomorú
és azt más aki téged lát
hogy éli meg
A tükör tudja ezt

Karnevál

Mindenkinek van egy álma,
Világnak pedig igazi karneválja.
Jól érezd magad bárhol,
Az egyik közel a másik távol.

Itt a karnevál,
Rióban is áll a bál.
Hangulat szele itt van már,
Irány Rio és a nyár!

Itt mindenki álarcba bújt,
Hűvös szél itt is fújt.
Mindenki izgatottan vár,
Hogy mikor indul el a nagy karaván!
S kezdődhet az örült karnevál.

Karnevál,
Mindenki lesben áll.
Lesi a másikat,
A tömeg nagyon lassan halad.

Lassan leszáll az éj,
Gondolatban utazni oly szép.
A szerelmünk a reneszánszát éli még!
Az Olaszok ezt irigyelhetnék!
Túl szép ez a hely,
Nekem más nem kell!

Karnevál,
Ez egy igazi álarcos bál.
Vár ránk Rio és a nyár,
Lekéstük a gépet ez kár.

Pedig Rióban Szamba iskolák működnek,
Az emberek pedig a Tengerben hűsölnek.
Hűsölnék én is egy jó hangulatban,
A tenger igazi sós habjában.

Karnevál,
Szívem csak úgy kalapál.
Várom már az igazi élményt!
Se most látom csak a kéményt,

Tél van itt most,
Szívem vágyat mos.
Vágyom a karneválra,
A pénztárcám majd valóra váltja!

Farkas Gergő

Barátság

Szoros a kapcsolat és melengető
Ha az, igaz barátságnak nevezhető
Világban kincsként keresett
Ez a fajta szeretet

Az életben sok a bánat
Mi neked sokat árthat
De minden bánat minden bú
A baráttal nem oly szomorú

Testvérül születik a bajban
Rögtön ott van ha baj van
S az élet gondjai, ha vannak
Baráttal nem úgy nyomnak

Az élet előidéz viharokat
Melyek tépnek nagyon sokat
Ha rossznak hideg szele jő
Baráttal jobban elviselhető

A jó szó sokszor éltető víz
Mi a haláltól megőriz
S ha a szomjúság elragad
Eloltja vízzel szomjadat

Ha a lelked sokat háborog
A barát a legjobb dolog
Melynek szavaitól egyedül
A lelked lecsendesül

Az az áldás mindent megér
Ha boldogság és öröm ér
Tudod, hogy ezt tovább érzed
Egy baráttal, ki megért téged

Ha érdemes érte elesned
S ha kitart temelletted
Akkor az hozzád való
A jó barát fehér holló

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!

Balogh József: Mit kívánok című verse

Mindent elviszek, és mindent itt hagyok
Sohasem voltam, és sohasem vagyok
Te álmodj engem, álmodj tovább
Soha nem veszíthetsz el
Ne várd a választ, mert semmi sincs közel
Aki ma itt van, még semmit nem felel
Egyszer ellenem fordul majd a szél
Elmúlik a nyár, és velem marad a tél
Képzeld el, tudom, nem nehéz
Képzeld el, hogy nincs határ
Távol lehetsz és mégis közel
Így marad mindörökre már

Hervay Gizella

A tavasz első hírnöke: a hóvirág



A tavasz ugyan nehezen akar megérkezni, ám ez a kedves kis fehér virág már előbújt a kertek alatt és az erdőkben. Talán te is hallottál arról, hogy mostanában kipusztulóban van hazánkban a hóvirág, ezért ha látsz is valahol, ne szedd le! Inkább anélkül ismerkedj meg vele közelebbről! Tarts velünk most!

A hóvirág fehér virágai az üde lombos erdők alján kora tavasszal, hóolvadáskor jelennek meg. A növénynek a föld felszíne alatt hagymája van, amelynek anyagaiból kezdetben táplálkozik. A virág mellett a növény két levelet is visel, melyeknek több egyforma és egy irányba futó erük van. Az ilyen levelet mellékeresnek hívják.

A hóvirág zárvatermő növény, mert magvait a többi zárvatermőhöz hasonlóan zárt termőben alakítja ki. Virágainak takarólevelei nem különülnek csésze- és sziromlevelekre, hanem egyformák. Az ilyen virágtakaró alkotóit lepelleveleknek nevezzük. A tőkocsány egyvirágú, a virágok bókolnak, a külső lepel 15-25 mm hosszú, a belső lepel sokkal rövidebb, zöldes és a belső oldalon 1-1 sárga, félhold alakú folt található. Toktermése bogyószerű. A hóvirág évelő növény, mert hagymájából minden évben újra kihajt. Virágzása februártól áprilisig tart, leginkább üde és nedves lomberdőkben található meg.



És most lássuk, milyen szimbólumok, mítoszok fűződnek a hóvirághoz! A görög mitológiában e névhez (görögül: ion) fűződik a Danaidák Ősanyjának, Iónak alakja. A keresztény kultúrában pedig Máriát szokták hóvirággal ábrázolni; valamint egyúttal a remény és az elégtétel szimbóluma is, mert állítólag ez a növény vigasztalta látványával a paradicsomból kiűzött első emberpárt.
Jelentése virágnyelven: "Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!"



A tavasz legelső virága. Hófehér színével a reményt és a tisztaságot jelképezi. Az ifjú szerelmes például tiszta kedvesének választhatja ajándékba. De inkább ne szedje le senki, és akkor továbbra is minden tavasszal örvendhetünk az erdőkben ennek a kedves kis virágnak!

Az internetről.

---

Csabai Lajos: BARÁTOD AZ...

BARÁTOD AZ...

Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is
Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Ő kölcsön adja két szemét neked,

Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő

Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged mint
Kiszolgált, megunt keszkenőt.

JÓ ÉJT NEKED...


Hajtsd le párnádra kócos kis fejed,
Engedd, hogy az álom játszhasson veled.
Rajzoljon a képzelet szívnek tetsző képet,
Aludjál nyugodtan s álmodjál szépet.

Holdsugár fonja álmodat majd körbe,
S vágyadat mutatja, mint egy tükörbe.
Elsuhan az éj, szinte észre sem veszed,
Álmodat vigyázva fogják a kezed.

Meg nyugszik a szív, de az álomnak nincs vége,
Létünknek ez, a legszebb szenvedése.
Mert az álom sokszor oly szép is lehet,
De tudjuk, csak játszik velünk a képzelet.

És így nehéz szívvel ébredünk,

Hogy tovább éljük rohanó életünk.
S ha nyújtanak feléd egy segítő
kezet, fogadd el, és Estére
nyugodtan hajtod álomra fejed.

   

Temet a tél Szigeti Lajos

Vízesés-mozgólépcső torlódó jégtábláival beáll a nagy idő-folyam. Jégcsap a hőmérő hízott higanyszála, köröm alá szálka szúr – a fagy, fémtárgyak dérrozsdás villamossága halálfejes feszültség alatt. Hol a természet növésben megáll, a fák puskatus ágakra szuronyt szegezve, zárt alakzatban köd ellen vonulnak. Jön bundás téli álom: fagyhalál, léket vágva e város bordás flaszterén, a hajléktalan csatornába bújna, rétegesen öltözteti az ég – újságpapír, havazó ívlámpák temetik hajnalig – Emberek jönnek párakoszorúkkal, szájukon szalagírás: „szép” halál

     

 

  

Újévi köszöntő
(Weöres Sándor)
Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

Alekszandr Puskin Az élet szekerén Az élet szekerén Megrakják néha roskadásig, de a kocsi vígan repül: a vén Idő ül a bakon és hajt, hajt istentelenül. Reggel beszállunk, nyaktörésre készen, szívünk csakúgy röpít; félre lustaság, óvatosság: „Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!” Délre alábbhagy a buzgóság, a vad iram félholtra ráz; nézzük a lejtőt, omladékot: „Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!” Estére végre megnyugodna az összezötykölt társaság, s próbál a vackán elaludni. . . De a kocsis csak hajt tovább. Szabó Lőrinc fordítása

Csillagos ég Kedvencem vagy te, csillagos ég, figyellek forró nyári estén. Fut a tejút kacsázik útja, mint ezüst kígyó csúszik rajta. Oly csodás távoli messzeség, ezernyi titkot csendben mesél. Tengernyi csillag, e föld egén, s közötte a szemed, mely kék! Körös lenn fodrozik medrében, hold sugár játszik a tükrében. Zöld fa hídról órákig nézem, amint csillag táncol a vízben. Árnyas fák ölelik oldalát, dallamot suttognak partján. Halkan surranó Szellő szava, a neved mondja est-hajnalban. Nagy Erzsébet Szarvas /lizbet01/

...

!

.

Már üres, nincs gondolat, hideg fagyos pillanat. Frázis, közhelyek hada, siklik a fehér hóban. Múlt jelen egy pillanat, A jövő mond, mit hozhat? Kialszik gyertya lángja, rád mered hamvadó csonkja. Nagy Erzsébet Szarvas /lizbet016

   (Gazdag Erzsi)  Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap.

  "...Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold vizébe nézek s kendőm beléje mártom, ezüstben elmerítem, szívemre ráterítem, borogatom, - ne fájjon." Várnai Zseni