Aranyosi Ervin: Ki vagyok én?

Bezárás Értékelésed sikeresen elküldve.

Bezárás Sajnáljuk, de hiba történt az értékelésed hozzáadása közben.

Ki vagyok én?
S mi lehetek?
Egy mélyen szántó gondolat,
mely eltereli figyelmedet,
de nem oldja meg gondodat?

Ki vagyok én?
Egy cseppnyi porszem,
mit szellő könnyen elrepít?
De mondd mi lehetek szemedben,
ha előcsalom könnyeid?

Ki vagyok én?
Földre szállt angyal,
ki szebbé teszi napjaid?
És egyben ördög is talán,
ki jóra, s rosszra megtanít.

Ki vagyok én,
ha benned élek?
Buzdító lelkiismeret?
Keress meg engem Önmagadban,
s hogy ki vagyok, megértheted…

 Aranyosi Ervin: A mi cicánk

Bezárás Értékelésed sikeresen elküldve.

Bezárás Sajnáljuk, de hiba történt az értékelésed hozzáadása közben.

 

A mi cicánk dorombol.
Nem épít csak lerombol.
Mindenbe a karmát vájja,
Ő a család kiskirálya.
Az van, amit Ő akar,
ha kedve van megkapar.
Azt tesz, mihez támad kedve,
öledbe ül epekedve,
hogy simogasd, azt akarja,
s otthagy, hogyha kedve tartja.
Öntörvényű, gátja sincsen,
azt hiszi, hogy Ő az isten!

 

Ha egy nap úgy érzed sírnod kell.....Hívj engem. Nem ígérem,hogy meg foglak nevettetni....De sírok veled. Ha egy nap el akarsz futni....Ne félj engem hívni. Nem ígérem,hogy megkérlek,állj meg....De futhatok veled. Ha egy nap senkit sem akarsz hallani....Hívj engem. Ígérem veled leszek és ígérem nagyon csendben. De,ha egy nap hívsz....és nincs válasz..... Gyere gyorsan,látogass meg. Lehet,nekem van Rád szükségem!

 

.

Szia Drága Ilikém! Fogadd tőlem sok szeretettel a "Kreatív vándor díjat"a csodás verseidért...képeidért....és festményeidért...!!!:-))Jó egészséget,és minden jót kívánok neked!!:-)Puszillak!:-) Betty

 

!

Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!

Tóth János